AIKIDO

Az Aikido eredetét és technikai felépítését tekintve a legtöbb hasonlóságot az ugyancsak japán jiu-jitsu néhány ágával és a judoval mutatja.

Viszonylag fiatal harcművészet, magát az elnevezést az 50-es években kapta az alapítótól, Ueshiba Moriheitol. Az aikido nem csupán önvédelmi technikák gyűjteménye, hanem egy oktatási rendszer, mely segít fejleszteni a testet, az egészséget, a szellemet és a lelket is. Gyakorlásához nem elég a fizikai erő, vagy a testi lazaság. Gyakorlójának hosszú távon az életvitele, a gondolkodásmódja is fejlődik. Javítja a koncentrációt és a kitartást, segít az empátia képességének fejlesztésében.

Mozgásvilágát megfigyelve szembeötlik a viszonylagos lágyság és a körkörösség. Magas szintű gyakorlóknál egyfajta játékosság is megfigyelhető a technikák végrehajtása közben. Ez a mozgásvilág tükröződik a szellemi tanításokban is: a direkt, agresszív megoldások helyett bíztat az emberibb, kompromisszumokat kereső konfliktuskezelésre. Fontos, hogy ezt ne keverjük össze a simulékonysággal és a konfliktuskerüléssel, de tulajdonképpen az is egy értelmezési mód.

Az aikido technikák nincsenek szigorúan meghatározva. Alapelvek, alaptechnikák, sőt formagyakorlatok is léteznek, de a technikák gyakorlásának elsődleges célja megtalálni azt az utat, amelyen az egyén saját testi és szellemi adottságaihoz igazítva tudja alkalmazni ezeket az alapelveket.

Másik módszer a megmérettetésre az övvizsga. A legtöbb aikido oktatási rendszer kyu és dan fokozatokból épül fel. A fokozatok megszerzésének általános módja a vizsga. Ezeken a vizsgákon a véletlenszerűen összeállított párok a bizottság irányításával bemutatják a kért technikákat. Az egyre magasabb szintű vizsgákon egyre bonyolultabb technikák, illetve egyre bonyolultabb végrehajtási módok, támadások kerülnek elő. A földharc technikák, az ütések, vágások, rúgások, fegyveres támadások, hátulról, vagy egyszerre több irányból érkező támadások mind fokozatosan belekerülnek a kért anyagba. Néhány vizsgáról készült felvétel megtekinthető a videók oldalon.

A tanulás legáltalánosabb módja a megfigyelés és az utánzás. Az edzéseken az oktató bemutatja a technikát és rövid magyarázatával csak a legfontosabb dolgokra hívja fel a figyelmet. Ahogy a tanuló fejlődik, a magyarázatok is fokozatosan elmaradnak. Ez a módszer nagyon jól fejleszti a megfigyelés és mozgáskoordináció képességét.

Az edzéseken többféle formában történik a gyakorlás. Legtöbbször pusztakézzel végrehajtható páros technikák fordulnak elő, de gyakran előkerül a három alapfegyver: a jo, a bokken és a tanto használata is. A fegyverekkel történő gyakorlás kiegészíti és kiemeli a pusztakezes technikák részleteit.